BANKJEGYEK
Hogyan kezdjünk papírpénzt gyűjteni?
A papírpénzgyűjtés talán az egyik legkönnyebben elkezdhető, ugyanakkor meglepően összetett területe a numizmatikának. Néhány ezer forintért már történelmileg érdekes, szép bankjegyeket vásárolhatunk, miközben a ritka és kiemelkedő darabok ára elérheti a több százezer vagy akár több millió forintot is.
A kezdő gyűjtő előtt azonban hamar felmerül néhány kérdés.
Mit érdemes gyűjteni? Mitől ritka egy bankjegy? Mennyire fontos az állapot? Mit jelent az UNC, aUNC, EF vagy VF? Miért kerül az egyik példány többszörösébe a másiknak? És vajon érdemes-e a papírpénzgyűjtésre befektetésként is tekinteni?
Kezdjük az elején.
Először ne bankjegyet, hanem területet válasszunk
A kezdő gyűjtők egyik leggyakoribb hibája, hogy mindent megvesznek, ami régi, érdekes vagy egyszerűen megtetszik.
Ez az első időszakban teljesen természetes. Később azonban általában kiderül, hogy sokkal izgalmasabb egy jól körülhatárolható területet mélyebben megismerni.
Magyar gyűjtőként kézenfekvő lehet például az Osztrák–Magyar Monarchia, a korona-, pengő- vagy forintkorszak, a Kossuth-bankók, a szükségpénzek, a mintabankjegyek vagy egy meghatározott történelmi korszak gyűjtése.
Másokat nem egy ország, hanem egy téma vonz: inflációs pénzek, különleges sorszámok, tervezetek, próbanyomatok vagy éppen a világ látványos bankjegyei.
Kezdőként nem feltétlenül ritkaságokra kell vadászni.
Az első és talán legfontosabb cél az, hogy megtanuljuk látni a bankjegyet.
A régi nem feltétlenül ritka
Ez a papírpénzgyűjtés egyik legalapvetőbb szabálya.
Egy százéves bankjegy lehet gyakori és viszonylag kis értékű, ha nagy mennyiségben maradt fenn. Egy ennél jóval fiatalabb bankjegy viszont lehet komoly ritkaság, ha kevés példány készült belőle vagy csak nagyon kevés maradt fenn.
Az értéket több tényező együtt alakítja:
ritkaság, kereslet, állapot, változat, sorszám, eredetiség, történelmi jelentőség és az adott terület iránti gyűjtői érdeklődés.
Ezért a katalógusban szereplő ár önmagában soha nem szentírás.
A valódi piacot elsősorban az mutatja meg, hogy hasonló minőségű példányok ténylegesen milyen áron keltek el az elmúlt évek aukcióin.
A papírpénznél az állapot különösen fontos
A papír rendkívül érzékeny anyag.
Egy hajtás, folt, szakadás, sarokkopás, nedvesség, ragasztás, tisztítás vagy szakszerűtlen restaurálás jelentősen befolyásolhatja egy bankjegy értékét.
Ezért két látszólag teljesen azonos bankjegy között akár többszörös árkülönbség is lehet.
Különösen igaz ez a gyakori típusokra.
Egy gyakori bankjegy átlagos állapotban sokszor könnyen beszerezhető. Ugyanennek a típusnak egy valóban hibátlan, eredeti, hajtatlan példánya azonban már lényegesen nehezebben található meg.
Ritkaságoknál más a helyzet.
Ha egy bankjegyből mindössze néhány példány ismert, akkor egy VF vagy akár gyengébb darab is rendkívül értékes lehet.
Gyakori bankjegynél sokszor a minőség teremti meg az értéket. Valódi ritkaságnál maga a bankjegy.
UNC, aUNC, EF, VF – mit jelentenek valójában?
Az európai és a magyar piacon hagyományosan betűkkel jelöljük a bankjegyek állapotát.
UNC – Uncirculated
Teljesen hajtatlan, forgalmi nyom nélküli bankjegy. Eredeti papír, természetes felület, éles, kopásmentes sarkok.
aUNC – About Uncirculated
Közel hajtatlan állapot.
A Procopius Numizmatika gyakorlatában az aUNC minden esetben hajtatlan bankjegyet jelent. Minimális, szabad szemmel látható sarokkopás vagy csekély kezelési nyom még előfordulhat, hajtási él azonban nem.
EF+ – Extremely Fine Plus
Rendkívül szép, eredeti bankjegy, amelyen azonban már megjelent egy enyhe hajtási él vagy kisebb forgalmi nyom. Papírja ettől még lehet erős és ropogós, összhatása pedig közelíthet a hajtatlan példányokéhoz.
EF – Extremely Fine
Enyhén forgalomban járt bankjegy, egy vagy néhány érzékelhető hajtással, de továbbra is szép, erős állapotban.
VF – Very Fine
Forgalomban járt példány, több hajtással és használati nyommal, de még ép, esztétikus bankjegy.
F – Fine
Erősebben használt, számos hajtással és kopással rendelkező példány.
A fokozatok természetesen ennél részletesebbek lehetnek, de kezdőként ezek jelentik a legfontosabb alapokat.
Hol húzzuk meg a határt aUNC és EF+ között?
Ez szakmailag fontos kérdés, mert az európai aukciósházak és kereskedők gyakorlata nem teljesen egységes.
A Procopius Numizmatika minősítési gyakorlatában a választóvonal egyértelmű:
az aUNC bankjegynek hajtatlannak kell lennie.
Minimális, szabad szemmel látható sarokkopás még beleférhet az aUNC kategóriába.
Ha azonban a bankjegyen tényleges hajtási él található – legyen az akár csak egyetlen enyhe hajtás –, a bankjegyet már nem tekintjük aUNC állapotúnak. Egy egyébként gyönyörű, eredeti, erős papírú példány ilyen esetben legfeljebb EF+ lehet.
Ennek egyszerű oka van:
a hajtatlanság nem benyomás kérdése: a bankjegyet vagy meghajtották, vagy nem.
Ez a gyakorlat szigorúbb lehet más nemzetközi minősítési rendszereknél. Ezért két különböző aukciósház katalógusában szereplő aUNC vagy EF+ megjelölés nem feltétlenül jelent pontosan ugyanolyan állapotot.
A kezdő gyűjtő ezért ne csak azt nézze, hogy a bankjegy mellé UNC, aUNC vagy EF van írva.
Nézze meg magát a bankjegyet.
A ropogós papír jelentősége
A tapasztalt papírpénzgyűjtők gyakran használják az „erős, ropogós papír” kifejezést.
Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy a bankjegy kemény.
Az eredeti bankjegypapírnak van természetes tartása, felülete és karaktere. A sok használat, nedvesség, mosás, préselés vagy egyéb beavatkozás ezt megváltoztathatja.
Egy eredeti VF bankjegy erős, természetes papírral sokszor gyűjtőileg kívánatosabb lehet, mint egy látszólag szebb, de kimosott, préselt vagy más módon „feljavított” példány.
Ez különösen fontos régi magyar és monarchiabeli bankjegyeknél.
A préselt bankjegy nem lesz hajtatlan
A bankjegyek állapotának mesterséges javítása nem új jelenség.
Egy hajtott bankjegyet nedvesítéssel, préseléssel vagy vasalással látványosan simábbá lehet tenni. Első pillantásra akár aUNC vagy UNC hatását is keltheti.
A hajtás azonban ettől nem tűnik el.
Megfelelő oldalvilágításban gyakran látható marad a hajtási él, a papír rostjainak megtörése vagy a felület megváltozása.
Ezért bankjegyet lehetőleg ne csak szemből nézzünk.
Mozgassuk fényben, vizsgáljuk oldalról is.
Ez az egyik legegyszerűbb, mégis leghasznosabb módszer, amit egy kezdő megtanulhat.
Európai és amerikai minősítés – két eltérő szemlélet
A magyar és európai papírpénzpiacon továbbra is elsősorban a hagyományos UNC–aUNC–EF–VF rendszerrel találkozunk.
Az Egyesült Államokban ezzel szemben sokkal nagyobb szerepet kaptak a független minősítő cégek és a numerikus skálák.
A legismertebb rendszerekben a bankjegyek 1-től 70-ig terjedő osztályzatot kapnak. A hajtatlan tartományt ezen belül is több fokozatra bontják, ezért két olyan bankjegy, amelyet Európában egyaránt UNC-ként írhatnánk le, az amerikai rendszerben eltérő pontszámot kaphat.
Figyelembe veszik többek között a centráltságot, a margókat, a kezelési nyomokat, a papír eredetiségét és az összhatást.
Ez részletesebb rendszer, de nem feltétlenül jobb vagy rosszabb – más szemlélet.
A magyar piacon a minősítő cégek jelenléte egyelőre lényegesen kisebb, mint az Egyesült Államokban.
Komoly nemzetközi értékesítésnél, különösen ritka vagy kiemelkedő minőségű bankjegyeknél a független minősítés előnyt jelenthet, de a magyar és európai gyűjtő számára továbbra is alapvető tudás a bankjegy saját szemmel történő megítélése.
Bankjegyet gyűjtünk, nem minősítőcédulát.
Mi történt a piacon az elmúlt években?
Az európai papírpénzpiac az elmúlt években jelentősen változott.
Nem minden bankjegy drágult egyformán.
Talán éppen az az egyik legfontosabb tendencia, hogy egyre nagyobb különbség alakult ki az átlagos és a kiemelkedő anyag között.
A gyakori, közepes állapotú bankjegyek piacán sok esetben mérsékeltebb volt az áremelkedés. Bizonyos területeken a kínálat továbbra is jelentős, ezért önmagában az életkor nem eredményezett látványos értéknövekedést.
A ritka, keresett és kiváló minőségű bankjegyeknél azonban más folyamat figyelhető meg.
Egyre több gyűjtő keres kevesebb, de jobb darabot.
A gyűjtemények egy részénél a darabszám helyett egyre inkább a minőség, a ritkaság, az eredetiség és a proveniencia kerül előtérbe.
Mi drágult igazán?
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján különösen erős érdeklődés mutatkozik:
- a valódi ritkaságokra;
- a kiemelkedő állapotú korai bankjegyekre;
- a ritka mintákra és próbanyomatokra;
- a kevés ismert példányban fennmaradt változatokra;
- a történelmileg jelentős kibocsátásokra;
- valamint a ritka típusok kiemelkedő minőségű példányaira.
Ezeknél előfordulhat, hogy egy korábbi aukciós eredményhez képest néhány év alatt jelentős áremelkedést látunk.
De ebből veszélyes lenne azt a következtetést levonni, hogy „a régi bankjegy jó befektetés”.
Nem minden régi bankjegy ritka, és nem minden ritka bankjegy iránt van erős kereslet.
A jelentős értéknövekedéshez általában több tényezőnek egyszerre kell találkoznia:
ritkaság + minőség + kereslet + történelmi vagy gyűjtői jelentőség.
Magyar bankjegyek – hol látunk érdekes tendenciákat?
A magyar papírpénzgyűjtés különösen érdekes terület, mert a hazai piac viszonylag kicsi, ugyanakkor bizonyos magyar bankjegyekre nemzetközi kereslet is mutatkozik.
Különösen igaz ez a Monarchia időszakára, a korai magyar kibocsátásokra, egyes korona- és pengőbankjegyekre, ritka mintákra, tervezetekre és különleges változatokra.
Az igazán ritka magyar papírpénzek piacán az elmúlt években több esetben jelentős áremelkedést lehetett megfigyelni.
A gyakori típusoknál viszont sokkal nagyobb szerepe lett az állapotnak.
Egy átlagos VF példányból lehet, hogy bármikor találunk másikat.
Egy eredeti, gyönyörű UNC példányból már nem biztos.
Ez az oka annak, hogy bizonyos bankjegyeknél az UNC és a VF közötti árkülönbség meglepően nagy lehet.
Mit érdemes venni kezdőként?
Elsősorban olyat, ami érdekel.
A gyűjtés hosszú távon akkor marad élvezetes, ha nem kizárólag az árak mozgását figyeljük.
Van azonban néhány szabály, amit érdemes betartani.
Inkább egy szép darabot, mint öt közepeset
Ha a költségvetésünk engedi, egy adott típusból általában érdemes jobb minőséget választani.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenből UNC példányt kell vásárolni. Egy komoly ritkaságnál egy szép VF példány megszerzése is komoly gyűjtői eredmény lehet.
Tanuljuk meg a saját gyűjtési területünket
Ha pengőt gyűjtünk, ismerjük meg a változatokat, aláírásokat, évjáratokat, sorszámokat és ritkaságokat.
Minél többet tudunk egy területről, annál kisebb az esélye annak, hogy pusztán egy hangzatos leírás vagy magas kínálati ár alapján vásárolunk.
Nézzünk elkelési eredményeket!
Ne csak azt vizsgáljuk, hogy valaki mennyiért kínál egy bankjegyet.
A kínálati ár nem azonos a piaci árral.
Egy bankjegyet bárki meghirdethet egymillió forintért. A valódi piaci információ az, hogy mennyiért vásárolta meg valaki.
Jó tájékozódási pont lehet például a Vatera ingyenesen elérhető archív ár-adatbázisa, ahol a korábban ténylegesen elkelt numizmatikai tételek – köztük magyar bankjegyek – kereshetők vissza.
Az adatbázis különösen hasznos lehet a hazai piac árszintjének megismeréséhez, de az összehasonlításnál mindig figyelembe kell venni az adott bankjegy állapotát.